2012. január 27., péntek

India

Nagyon szeretem Indiát, ezt a misztikus és gyönyörű országot, ahol többször és több helyen is megfordultam már. Szeretem a titokzatosságát, ami körüllengi, a fantasztikus tájait, a Himalája havas csúcsait, az elképesztő több százéves építményeket, a különféle vallásokhoz tartozó csodálatos templomokat, és nem utolsósorban az indiai konyhát is. Aki Indiában jár, azt magával ragadja a fűszerek bódító illata, a káprázatos színek kavalkádja, az indiai zene és a hindu istenekről szóló táncok, a gyönyörű ékszerek. Nem kérdéses, hogy Indiának különleges atmoszférája van. 

Forrás: http://newshopper.sulekha.com/india-dance-festival_photo_1711426.htm
India kontinensnyi méretű ország, mely a világon a 7. legnagyobb és Kína után a 2. legnépesebb, lakóinak száma 1,3 milliárd. Összesen 27 állama és 6 szövetségi területe van, államformája köztársaság, szokás a világ legnagyobb demokráciájaként is emlegetni. Fővárosa Delhi.
India különlegessége azonban egyértelműen gazdag, ősi kultúrájában rejlik, mely egészen az őskorig, 5000 évnél is korábbra tekint vissza. Az ország középső részén a barlangrajzokat hátrahagyó ősember után az ókorban ezen a területen jött létre az indus-völgyi, majd a védikus civilizáció, melynek szétesése után különböző indiai birodalmak alakultak. A legjelentősebb ezek közül a Maurja birodalom volt, melynek legnagyobb alakja és a dinasztia utolsó tagja, Ashoka király jelvénye, a küllős kerék a mai India zászlaján is megtalálható.

A Közép-Ázsiából és Perzsiából érkező, iszlám támadások után Észak- és Középső-India először a Delhi szultanátus, majd a mogulok uralma alá került, délen azonban több birodalom is megmaradt, melyek folyamatos háborúban álltak egymással. Ezt a helyzetet kihasználva kezdte meg a XV. században több európai ország India gyarmatosítását. India végül 1857-ben teljes egészében brit uralom alá került, és csak 1947-ben vált függetlenné. 
India történelmét ismerve érthető, hogy a többségi vallás, a hindu mellett nagy számban élnek itt más vallások képviselői is. Közülük a muszlimok vannak a legtöbben, de találkoztatunk szikhekkel, buddhistákkal, keresztényekkel és más, kisebb vallások képviselőivel is. Az ország alkotmánya szerint minden vallás egyenlő és szabadon gyakorolható.
A vallási sokszínűségből adódóan lépten-nyomon különböző templomokba, mecsetekbe, és szentélyekbe botlunk, ami a turisták számára valódi kánaán, azonban azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a vallási különbségek sok feszültséget is magukban hordoznak. 
Az indiai városokban az utca nyüzsög, nagy a forgalom, az ütött-kopott autók állandóan dudálnak. Rengeteg az autó, sok közöttük a régi, kiszolgált járgány. Az utcakép szerves tartozékai a „kőkorszaki”, lestrapált buszok, melyekről fürtökben lógnak le az emberek, és a 3 kerekű, sárga motoros járművek, a riksák hada. Vannak még biciklis riksák is. A riksásokkal nem mindig egyszerű kommunikálni, ugyanis nem túlságosan iskolázottak, és általában angolul sem tudnak. Ez mégsem tudott bennünket elriasztani attól, hogy riksával közlekedjünk. Jó tanács: soha ne üljünk be úgy egy riksába, hogy a fuvar árában ne egyeztünk volna meg. Alkudni azonban lehet, sőt kell is, mert a külföldieknek mindig magasabb árat mondanak. Az utcákon szinte mindenhol árulnak valamit. Lehet enni-inni is, ami azonban egy európai ember számára nem veszélytelen vállalkozás.
Forrás: http://newshopper.sulekha.com/india-asia-costly-food_photo_1711379.htm




Az is igaz, amit nem akartam soha elhinni, hogy Indiában szabadon járkálnak a tehenek az utcákon. Teljesen váratlanul bukkannak fel, sokszor akadályozva és veszélyeztetve a forgalmat.  A tehenek mellett szembetűnő a kóbor kutyák nagy száma is. Mind a tehenek, mind a kutyák kifejezetten csúnyák és soványak, gyakran egymás mellett turkálnak a szeméthalmokban élelem után kutatva. Vannak városok, ahol majmokat is lehet látni az utcákon, amelyek hordákban, szabadon garázdálkodnak.
 

A szemét mértéke sem elhanyagolható, nagy a por, szennyezett a levegő. A forgalmas helyeken sok a koldus és az árus, sajnos sok közöttük a gyerek is, akik gyakran piszkos nyakláncot, zsebkendőt és egyéb apróságot akarnak rátukmálni az emberre, vagy éppen a cipőnket akarják megpucolni, és mindezt elég erőszakosan teszik. Találkoztunk nyomorék koldusokkal is, ezeknek a szerencsétleneknek a nagy része valószínűleg a koldusmaffia áldozata.A legegyszerűbb rájuk sem nézni, és továbbmenni, mert sajnos képtelenség mindenkitől venni valamit és pénzt sem tudunk adni az összes kéregetőnek. Láttunk leprás koldust is, de engem legjobban mégis a koldusgyerekek látványa viselt meg, akik gyakran mezítláb, piszkos ruhában, maszatos arccal kéregetnek, miközben gyönyörű, barna szemekkel néznek az emberre. Találkoztunk saduval, azaz „szentemberrel” is, aki az egész életét a vallásnak szenteli, lemond az anyagi javakról és kizárólag adományokból él. 


Aki eljut Indiába és szembesül a számunkra elképzelhetetlen mértékű szegénységgel, akaratlanul is átértékeli a dolgokat, mert ráébred, hogy sok minden, amit eddig fontosnak vélt, tulajdonképpen nem is bír akkora jelentőséggel. Míg a legszegényebbek nyomortelepeken, vagy egyszerűen az utcán tengetik az életüket, a gazdagok pazar házakban, palotákban laknak, szinte már fáj az ordító különbség.


Én magam is voltam vendégségben egy, a legfelső kasztba tartozó családnál, akik Delhi egy olyan városrészében laknak, ami kapuval van lezárva, és ahol az utcák tiszták, és kizárólag gyönyörű villaépületek vannak. Az említett házban visszafogott luxus uralkodik. Minden gyönyörű, a hatalmas nappaliban és a hálószobákban található faragott bútorok, a méregdrága perzsaszőnyegek, az emeletenként különböző színű márvánnyal burkolt fürdőszobák. A vacsorát a család szolgálója készítette és tálalta fel, minden földi jóval elhalmoztak bennünket.
Mindezek alapján joggal merülhet fel a kérdés, hogyha India ilyen piszkos és rendezetlen, akkor miért annyira csodálatos?
India különleges és misztikus, megérinti az ember lelkét. Meghökkent és elrettent. Lehúz és felemel. Elbűvöl és letaglóz. De olyan egyszerűen nem létezik, hogy ne váltson ki valamilyen érzelmet az emberből. Aki ezt nem érzi, az soha nem lesz képes megszeretni Indiát, e tekintetben nincs „középút”.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése