Belga csoki

Gombóc Artúr biztosan jól érezné magát Belgiumban, ahol az ember lépten-nyomon csokiboltba ütközik. A több mint 200 kisebb és nagyobb belga csokoládégyártó cég üzleteiben megtalálható minden, ami a csokival kapcsolatos: van itt csilis étcsoki, japán zöldteás és levendulás tejcsoki, piros, szív alakú, szögletes és kerek praliné mindenféle ízben, omega-3 zsírsavban gazdag csokoládé, sárgarépás étcsoki, számtalan trüffel és még hosszasan sorolhatnám.  Az ország csokoládé termelése meghaladja az évi 172 000 tonnát!

A legismertebb csokiboltokat a ruházati cikkeket, cipőt, ékszert és illatszereket árusító fényűző üzletek társaságában találjuk meg − jelentős részük maguk is a megtestesült luxus képviselői. Nem meglepő, hogy az áraik is csillagászatiak. A Wittamer cég csokoládés trüffeljének kilóját például 74 EUR-ért mérik, de a Neuhaus pralinék kilónkénti ára is 50 EUR felett van. Vannak azonban szerényebb csokoládé szaküzletek is, amik általában egy-egy kisebb márka termékeit árusítják, olcsónak azonban ezek sem mondhatók. Az ára ellenére a belga csoki az egész világon fogalommá vált, az ismertebb cégek üzletei New York-tól Tokióig mindenütt megtalálhatók.

Míg a csoki története egészen a majákig, i.sz. 600-ig vezethető vissza, a belga csokié az 1830-as években kezdődött, amikor több belga csokoládémanufaktúra kezdte meg működését. Ezek közül ma is létezik még pl. a Meurisse.

1857-től kezdődően a svájci Jean Neuhaus és sógora, aki gyógyszerész volt, patikát nyitottak Brüsszel szívében, ahol a gyógyszerek és hús mellett csokoládét is árusítani kezdtek.

1883-ban a svájci Charles Neuhaus Brüsszelben megalapította a ma is sokak által ismert és kedvelt Côte d'Or márkát, mely napjainkban inkább a hagyományos csokikra „szakosodott”, melyek szinte minden belga élelmiszerboltban megtalálhatók. Tulajdonosa ma a Kraftfoods nevű multicég.

 

 

A belga csokigyártás 1885-től lendült fel igazán, amikor Belgium gyarmatosította Kongót, és ezzel szert tett Kongó hatalmas kakaóbab-ültetvényeire is.

Az igazi áttörést azonban az 1902. év hozta, amikor Jean Neuhaus kifejlesztette a pralinét. Neuhaus a fent említett patika helyén boltot nyitott, ami ma is az eredeti helyén, a méltán híres és gyönyörű Galerie de la Reine-ben, azaz a Királynői Galériában található. Az idelátogatók a luxuspralinék birodalmába érkeznek, a csillogó üvegpultok mögött található pralinék minden egyes darabja mind kulináris, mind esztétikai értelemben egy-egy műalkotás.

 

 A Királyi Galériában továbbhaladva megérkezünk a Corné Port-Royal üzletébe. A márkát Maurice Corné alapította 1932-ben. Csokoládéit ma is a régi receptek szerint készítik, változatlan formában.  Csakis a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgoznak, és garanciát vállalnak arra, hogy nem használnak sem génmódosított alapanyagokat, és a kakaóvajon kívül semmilyen más növényi zsiradékot. A pralinékat a mai napig kézzel díszítik. Az előre csomagolt termékeik is minden igényt kielégítenek, design dobozokban kínálják magukat. Míg a Neuhaus termékeit csak a márkaboltokban lehet megvenni, a Corné Port-Royal táblás csokoládéit a Carrefour hipermarketekben is árusítják. Ezek nem is kirívóan drágák, 1,50 EUR-ba kerül egy 90 grammos tábla.

 

 A galériában található a Godiva egyik boltja is, mely 1926 óta gyártja pralinéit, a különböző trüffeleket és csokoládékat, kekszeket, jégkrémeket, sőt, likőröket is. A Godiva jellegzetes csomagolása az aranyszínű doboz, a „Gold Ballotin”, ami magyarul elegáns csokoládédobozt jelent. A cég minden nagyobb ünnepre alkalmi, limitált számú különleges csomagolású csokoládékat is készít. A Godivának a világ legkülönbözőbb pontjain összesen 450 üzlete van. A belgák nagy bánatára a cég 2007 óta már török tulajdonban van. 

 

 A kedvenc trüffelemet, melyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, azonban mégsem a fent említett „csokoládé nagyhatalmak” árusítják. A Wittamer márkájú csokoládékülönlegességekhez szintén a Galéria egyik üzletében lehet hozzájutni. A szóban forgó bolt polcain különböző luxuscsokoládé-márkák pralinéi és csokoládéi csalogatják befelé a gyanútlanul arra lófrálókat, akik a Grand Place-on elfogyasztott 3 sör áráért maguk is megtapasztalhatják, hogy milyen is a „csokoládék Bentely-je”. Ha időközben esetleg függővé válnánk, a trüffelhez a cég saját márkaboltjában, a Grand Sablonon is hozzájuthatunk.

 

 A Sablon téren található a belga luxuscsokoládék legdizájnosabbika, Pierre Marcolini üzlete is. A márkanévadó és a márka – a fent taglalt klasszikusokkal ellentétben – a mai kor szülötte, első üzletét 1993-ban nyitotta meg Párizsban, majd két évvel később Brüsszelben is bemutatkozott. Csokoládékreációnak megalkotásai során azt vallja, hogy „a kevesebb több”, csokoládéi ennek megfelelően a minimál design jegyében készülnek. Minden pralinéjának súlya 7 gramm, ebbe a 7 grammba próbál meg minél intenzívebb ízvilágot belecsempészni.
Visszafogottan elegáns üzletében a csokik és trüffelek mellett kaphatók még gyümölcszselék, különféle kekszek, gyönyörű kinézetű sütemények, köztük a manapság divatos makaron is. A Marcolini-csokikkal kapcsolatos egyetlen zavaró körülmény az, hogy annyira szépek, hogy az ember sajnálja megenni őket. 

Forrás: www.marcolini.com

Forrás: http://universecityblog.wordpress.com/2011/05/09/a-tourists-guide-to-belgian-chocolate

Forrás: http://myyearstartedtuesdaynight.blogspot.com/2011/02/macarons-and-chocolate.html

Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Macarons,_Pierre_Marcolini,_April_2011.jpg

Ha nem szeretnénk ennyire a pénztárcánkba nyúlni, a „pisilő kisfiú szobor szuvenír” helyett azonban mégis az autentikus belga csokoládé mellett döntünk, akkor bármelyik szupermarketben beszerezhetjük a fentebb már említett Côte d'Or csokoládékat, és a csokoládészeletekre szakosodott Galler márka termékeit. A Galler-csokik számtalan ízben készülnek és pralinéi is méltán híresek. Az én személyes kedvenc Galler termékem azonban a Macskanyelv, ami nagyon különbözik az általunk ismerttől. Nem tudunk melléfogni az egyéb belga csokimárkákkal sem. A New Tree, a Dolfin és a Café-tasse csokoládéi nem kaphatók minden élelmiszerboltban, de ha ezek valamelyikével találjuk szemben magunkat, engedjünk a csábításnak és vegyünk néhány táblával, nem fognak csalódást okozni.

 

Forrás: iarethefoodsnob.wordpress.co

Végezetül a Leonidas pralinékról ejtenék még pár szót, mely az ár-értékarányt tekintve az egyik legjobb választás. A Leonidas üzletei a város sok pontján megtalálhatók. Kérhetünk előre csomagolt dobozt, melyben mindenféle praliné van, de magunk is kiválaszthatjuk, hogy mi kerüljön a 250, az 500, a 750 vagy az 1000 grammos díszdobozba. Annak ellenére, hogy egy középkategóriás csokoládéról van szó, a fél kiló Leonidas praliné ára csak 10 EUR körül van.  

Ha pedig a csokik súlya alatt a vállunk már majd’ leszakad, a csokiportya fáradalmainak kiheverésére javaslom, hogy térjünk be egy sörözőbe, ahol hozzá is foghatunk a belga sörök tanulmányozásához, mivel azok is megérnek egy misét.

Még mindig London – Sketch

Londoni sétáink során egyik este egy elképesztő helyen jártunk, mely egyszerre működik étteremként, bárként és zártkörű klubként, sőt kulturális események helyszíneként is. Ez a hely a Sketch, mely a londoni elit találkozóhelye. Termeit, éttermeit és a bárokat is ki is lehet bérelni bármilyen rendezvényhez, legyen az fogadás, baráti találkozó vagy esküvői parti, itt minden lehetséges, csak elég pénz kell hozzá. Étterme Michelin- csillagos, és időben kell asztalt foglalni, ha itt szeretnénk ebédelni, vacsorázni, vagy akár csak inni valamit. De érdemes betérni csak azért is, hogy körülnézzünk, mert a hely elképesztő, és semmihez sem hasonlítható. A Sketch hármas egységként definiálja saját magát „Food, Art and Music” azaz étel, művészet és zene. 

A Sketch egy XVIII. századi épületben kapott helyet, Mourad Mazouz ötlete nyomán Pierre Gagnaire sztárséffel való együttműködés eredményeként jött létre, 2002 decemberében nyitotta meg kapuit. A kapuban cilinderes beengedő ember fogad.

Forrrás: www.pigpigscorner.com

Miután belépünk az épületbe, akár azonnal nekiállhatunk a padlóra festett ugróiskolán szökdécselni. 

Forrás: www.paulandsian.blogspot.com

Hihetetlen designnal találkozhatunk itt, annak ellenére, hogy minden helyisége más és más, de az egész mégis egységes. Hangulatát tekintve is eltér a megszokott éttermektől és bároktól, mert fényűzőbb azoktól, de otthonos is, mindezt futurisztikus elemekkel vegyítve. Mindenhol van valami meghökkentő, ami más, mint amit eddig bárhol láthattunk.

Forrás: www.sketch.uk.com

A ruhatár mellett elhaladva lépünk be a „The Glade”-be, mely nappal étterem, este 6-tól pedig éjszakai bár. Bár mi is kedvet kaptunk egy koktélhoz, sajnos nem volt üres asztal. A Glade berendezését akár egyszerűnek is mondhatnánk, - famintázatú a bárpult és a padló is, barnák az asztalok, a székek és a bőrkanapék – de mégsem az. A dekorációjának fő motívumát jelentő lombtalan fa megjelenik a fal mintázatán is, amelynek színe halvány sárgából égő vörösbe megy át, a naplementét idézve. A helyiség meleg színvilága intim környezetet teremt.  Említésre méltónak találom a helyfoglalásokat bonyolító két asztalt . melyek véleményem szerint egy-egy miniszoknyát formáznak, a legérdekesebb berendezési tárgya azonban a csillár, ami egy fa csupasz koronáját idézi.  

Forrás: www.sketch.uk.com

 Forrás: www.urbanspoon.com

A terepszemlét a Gallery –ben folytattuk, ami nappal kulturális események színhelye, este étterem, éjszaka pedig disco. A Sketch éttermei a francia vonalat követik, az ételeik külleme extra designos, ami egy Michelin-csillag birtokában már el is várható.  

 Forrás: londoneater.com

A Gallery berendezését fehér steppelt bőrkanapék, kézzel festett asztalok és székek alkotják, melyek alkotója Julie Verhoeven képzőművész és divattervező, aki egyébként táskákat és ruhákat is tervez a Louis Vuitton, Versace, Mulberry és H&M számára.

Forrás: www.londonmarkt.com

A helyiség fő attrakcióját azonban a falra vetített, állandóan változó mozgóképek jelentik, melytől a hangulata mozgalmassá válik, szinte előkészít a vacsora utáni partyra. 

Forrás: www.sketch.uk.co

Az étterem mögött egy újabb bár, az „East Bar” található. amit a legnevesebb londoni bárok között tartanak számon. Ez egy viszonylag kisebb helyiség, kerek bárpulttal, a falak mellett mindkét oldalon a bárpult vonalát követő kanapékkal. Érdekessége a falak mintázata.

 Forrás: www.worldsbestbars.com

Forrás: www.thebiggerexperience.com

Innen lehet felmenni a Sketch legmeghökkentőbb részéhez, a WC-khez. A lépcső tetején egy „szobalány”fogad.  A WC-k pedig egy-egy tojást formáznak!

Forrás: www.guardian.co.uk

 Forrás: www.michelleserenabearcroft.com

 A Sketchnek vannak még más helyiségei is, ezek a Parlour, 

Forrás: www.thebiggerexperience.com

Forrás: www.londonmarkt.com

és az emeleten a „Lecture Room and Library”, azaz előadóterem és könyvtár. De mivel ezekben nem jártam, csak néhány képet kerestem hozzájuk.

Forrás: londoneater.com

Forrás: www.londonmarkt.com

Végezetül csak annyit, hogy az biztos, hogy aki a designt szereti, a Sketch-ben nem fog csalódni! Mindenképp megéri megnézni!

Beköszöntő

Az, hogy mennyire szeretek utazni, már a bemutatkozásomból is kiderült, mint ahogy az is, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkám révén sokszor nyílt lehetőségem arra, hogy megismerkedhessem más országokkal, népekkel és idegen kultúrákkal. Sok mindent tanultam, így például azt is, hogy ami nekünk itt, Európában „normálisnak” számít, az lehet, hogy máshol egyáltalán nem az, vagy ami számunkra nagyon furcsának tűnik, sőt egyenesen érthetetlen, az pedig természetes az adott kultúrában élőknek.

Gondoljunk csak arra, hogy a különböző országokban mennyire eltérő a metakommunikáció, más-más az üdvözlés módja, és mást jelentenek a különböző kézjelek. Nekünk furcsa, hogy a japánok üdvözléskor meghajolnak, aminek a mélysége a két fél viszonylagos rangját tükrözi.  Az is furcsa nekünk, hogy Bulgáriában fejrázással fejezik ki az „igent”, és bólintással a „nemet”. Vagy pl. érdekes az is, hogy Hollandiában, ha valakinek születésnapja van, akkor a hozzátartozóknak is gratulálnak. De hosszasan lehetne elemezni az étkezésekhez és iváshoz kapcsolódó eltérő szokásokat is, mint pl. hogy a spanyolok gyakran akkor látnak hozzá vacsorájuk elköltéséhez, amikor máshol már aludni mennek az emberek. Eltérőek lehetnek az öltözködési szokások is, nekünk szinte érthetetlen, hogy miért ragaszkodnak az muszlim nők ahhoz, hogy eltakarják magukat, kendőt, csadort stb. hordjanak.

 Az eltérő szokásoknak legtöbbször kulturális, vallási, társadalmi, éghajlati okuk van, melyeket tudomásul kell vennünk, és tiszteletben kell tartanunk. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor frusztráltak leszünk, és nem tudjuk majd élvezni magát az utazást sem, pedig hihetetlen élményekkel lehet gazdagodni egy-egy út alatt. Ne legyünk tehát szűklátókörűek, ha útra kelünk!