2012. május 9., szerda

Eric Werner: A boldog zarándok


Az utazás mellett a másik kedvenc időtöltésem az olvasás. Szívesen olvasok mindenfélét, legyen az akár regény, ismeretterjesztő irodalom, önéletrajz, vagy útleírás.
Eric Werner A boldog zarándok című műve ugyan az utóbbihoz áll a legközelebb, mégsem útikönyv, ugyanis a szerző a boldogság szempontjából vizsgál meg különböző országokat.
Az ötletet ehhez onnan vette, hogy egy holland professzor, akit a boldogságkutatás atyjának tartanak, létrehozta a Boldogság Világadatbankját, mely tartalmazza azt tudást, amit különböző filozófusok és kutatók évszázadok alatt összegyűjtettek a boldogságról.
Az író a nyakába veszi a világot, mert ki akarja deríteni, hogy mi kell a boldogsághoz. Vajon igazak-e a sztereotípiák, és tényleg elegendő a gazdagság vagy a hit? Segít-e az állandó mosoly, a nevetés, és a napsütés? Esetleg egy guru segítségével leszünk boldogok?
Ha elszántuk magunkat, és részesei akarunk lenni ennek a képzeletbeli, boldogságkutató expedíciónak, akkor tartsunk Eric Weinerrel, izgalmas kirándulásban lesz részünk!
Az első állomás Hollandia, ahol a Boldogság Világbankja található. Hollandiát Európa legtoleránsabb országának szokás tartani, mert legális a könnyű drogok használata és a prostitúció. De tényleg boldogok-e itt az emberek? Az író szerint ezektől a dolgoktól biztosan nem, a túlzott szabadság inkább árt, mint használ az ügynek.
Forrás: beautifulplacestovisit.com
 Zarándokunk ezután Svájcba utazik, a gazdag, festői szépségű alpesi országba, melyről azt beszélik, hogy óránkat a vonatok érkezéséhez és indulásához lehetne állítani, és ahol minden,
- néha már irritálóan - tökéletesen működik. Azt is mondják, hogy az emberek itt maguknak valók, sőt egyenesen ridegek. Vajon ez így van-e? Vagy lehetséges, hogy a svájciak nem attól érzik jól magukat, mert tehetősek, hanem attól, hogy közel tudnak kerülni a természethez, a festői hegycsúcsokhoz és az alpesi tavakhoz? 
Forrás: utazz.com 
Ezután a Himalája tetejére, a Bhutáni Királyságba érkezünk, ahol a boldogság a kormányzati irányelvek egyike, mértékegysége pedig a bruttó nemzeti boldogság.
Logikusan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon el lehet-e azt elérni, hogy mindenki boldog legyen? Bizonyára nem, de a cél mindenesetre dicséretes. Az viszont talán előreviszi az ügyet, hogy Bhutánban a buddhista vallás miatt az emberek elfogadják a sorsukat. Számukra az egymás iránti együttérzésnél nincs fontosabb, semmilyen élőlényt nem bántanak, tisztelik a természetet és nem rohannak állandóan. Az ország ellenáll a globalizációnak, itt lett a világon utoljára TV adás. Bhutánban a piac bejáratánál asztrológus ül, és a rendőrségnek az okoz komoly fejtörést, hogy egyes termelők „zugárusításban” akarják eladni a nem teljesen friss árujukat. Az író felmérése szerint a vallásnak van köze a boldogsághoz. 
Forrás: tripwow.tripadvisor.com
Továbblépünk. Katarban azt tudjuk meg, hogy ebben az országban még mindig a törzsi hovatartozás számít a legtöbbet, ami biztonságot is nyújt, de fojtogat is. Az országnak hatalmas gáz- és olajvagyona van, a katari polgároknak semmiért nem kell fizetniük, ingyen van a víz, az áram, az oktatás és az orvosi ellátás is, és nincsenek adók. A helyieknek dolgozni is alig kell, csak a fizetésüket veszik fel. De hiába a mérhetetlen gazdagság és a csillogás, ez önmagában kevés a boldogsághoz, mert egy nemzetnek arra is szüksége van, hogy legyenek hagyományai és saját kultúrája, és az sem hátrány, ha valaki megdolgozik azért, amit kap. Ugye, hogy a munka nemesít?
 Katar fővárosa, Doha Forrás: de.123rf.com
 Ezután ismét egy izgalmas terepre, Izlandba érkezünk, mely a statisztikák szerint a hosszú, hideg és sötét telek ellenére a legboldogabb országok egyike. Szörnyen hangzik, de igaz: a téli hónapokban itt egyáltalán nem kel fel a nap! Én már azt sem érte, hogy lehet ezt egyáltalán elviselni, nemhogy még boldognak is lenni! Igaz, hogy Izlandon sok alkohol csúszik le az emberek torkán, de nem csak ettől érzik jól magukat. Szimpatikus a mentalitásuk, az izlandiak szeretik az országukat, azaz saját magukat. Itt nem szégyen, ha valakinek valami nem sikerül, a többiek felnéznek arra, aki megpróbál valamit. A lakók békések, nem stresszelnek. Szóval van még mit tanulni tőlük.
Reykjavík  Forrás: seattlestravels.comseattlestravels.com
Moldova következik, mely a Föld egyik legboldogtalanabb szeglete. A volt szovjet köztársaság lakói szegények, ráadásul elveszítették gyökereiket és a kultúrájukat is. Moldova lakói valójában románok, de a Szovjetunió felbomlása óta az oroszok azt mondják rájuk, hogy románok, a románok meg azt, hogy oroszok. Ez egy olyan ország, melynek a polgárai arra büszkék, hogy náluk mindig friss a zöldség meg a gyümölcs… Nem túl sok.
Forrás: zachstout.blogspot.com
Visszamegyünk Ázsiába, Thaiföldre, a csinos lányok, a kick-box és mosoly országába. De vajon köztudott-e az, hogy a mosoly a legtöbb esetben csak álca és nem jelent semmit? De ezt persze egy külföldi nem veszi észre. Thaiföld másik jellemzője „a nem kell annyit gondolkodni” mentalitás, szerintük a gondolkodás a boldogság gátja. Az ottaniak életszemlélete a „ne törődj vele”, és az „éld tovább az életed”, ugyanakkor irigylésre méltó az a tulajdonságuk, hogy az esetek többségben meg tudják őrizni a hidegvérüket. Szeretnek szórakozni, nem szívlelik a formalitásokat, és összességében így szegényen is boldogok. Lehet, hogy tényleg nem kellene túl sokat elmélkedni és akkor máris jobban éreznénk magunkat?
Forrás. hatyao.wordpress.com
Ismét Európában vagyunk, nevezetesen Nagy-Britanniában, azon belül Slough-ban, a Londontól egy kőhajításnyira lévő kisvárosban. A városról elöljáróban elég annyit elmondani, hogy a neve „sáros mezőt” jelent. Bármennyire is morbid, de ehhez jön még hozzá az is, hogy 1937-ben egy angol költő, John Betjeman a városról szóló versében a bombákat arra kérte, hogy Slogh-ra essenek. Ezt a város sose heverte ki, ezért 2004-ben a BBC munkatársai a Hivatal című műsorának színhelyéül Slough-t választották ki, azzal a szándékkal, hogy javítsanak a város közhangulatán. A próbálkozás ugyan dicséretesnek mondható, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez sikerült volna. A város, mely mára multikulturális hellyé vált annak összes előnyével és hátrányával, ma is tele van feszültséggel, és sajnos kevés dolgot lehet róla pozitívumként elmondani. Jellegtelenek az épületei, a nem túl tehetős, sőt inkább szegénynek mondható emberek lakótelepeken élnek, magas a bűnözés. Egyetlen előnye, hogy legalább Londonhoz közel van. De lássuk be, ez önmagában véve kevés az üdvösséghez…
Forrás: foundrycourt.sloughcommunity.co.uk
Utolsó előtti állomásunkra érünk, az ellentétekkel teli, misztikus Indiába, a Szilícium-völgybeli Art of Living ashramba. Az ashram egy spirituális központ, ahova el lehet vonulni a világ elől, ha az ember lelki békére vágyik. Az ashramok egy-egy tanítómester, guru köré szerveződnek, jelen esetben ez Sri Ravi Sankhar, azaz népszerűbb nevén Guri-Dzsi birodalma. Kérdés, hogy az ashramban tartott foglalkozások és lelki gyakorlatok közelebb viszik-e a híveket a boldogsághoz? Én személy szerint erről nem vagyok meggyőződve. Nekem sokkal szimpatikusabb volt az a bangalore-i „anti-ashram- ház”, amit egy helyi művész üzemeltet, ahol a vendégek együtt vitatják meg a világ dolgait. Igaz, a boldogság receptjét nekik sem sikerült kitalálni.
Forrás: bargad.org

Utazásunkat az Egyesült Államokban fejezzük be, ami az író számára maga a „home, sweet home”. De ez sem annyira egyszerű, mert a szülőhazán belül is meg kell találni azt a helyet, ami az ember számára valóban az édes otthont jelenti. Miami, a sokak által a földi paradicsommal azonosított hely, ahol már szinte kötelező boldognak lenni, az írónál megbukott a vizsgán.

Forrás: traveleadvice.blogspot.com
 És hogy hol és miként lehetünk boldogok? Szerintem bárhol és bárhogy, mindenki a maga módján. Ha elolvassuk ezt a szellemes könyvet, kicsit biztosan jobban fogjuk érezni magunkat. Higgyék el, megéri!