Az, hogy mennyire szeretek utazni, már a bemutatkozásomból is kiderült, mint ahogy az is, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkám révén sokszor nyílt lehetőségem arra, hogy megismerkedhessem más országokkal, népekkel és idegen kultúrákkal. Sok mindent tanultam, így például azt is, hogy ami nekünk itt, Európában „normálisnak” számít, az lehet, hogy máshol egyáltalán nem az, vagy ami számunkra nagyon furcsának tűnik, sőt egyenesen érthetetlen, az pedig természetes az adott kultúrában élőknek.
Gondoljunk csak arra, hogy a különböző országokban mennyire eltérő a metakommunikáció, más-más az üdvözlés módja, és mást jelentenek a különböző kézjelek. Nekünk furcsa, hogy a japánok üdvözléskor meghajolnak, aminek a mélysége a két fél viszonylagos rangját tükrözi. Az is furcsa nekünk, hogy Bulgáriában fejrázással fejezik ki az „igent”, és bólintással a „nemet”. Vagy pl. érdekes az is, hogy Hollandiában, ha valakinek születésnapja van, akkor a hozzátartozóknak is gratulálnak. De hosszasan lehetne elemezni az étkezésekhez és iváshoz kapcsolódó eltérő szokásokat is, mint pl. hogy a spanyolok gyakran akkor látnak hozzá vacsorájuk elköltéséhez, amikor máshol már aludni mennek az emberek. Eltérőek lehetnek az öltözködési szokások is, nekünk szinte érthetetlen, hogy miért ragaszkodnak az muszlim nők ahhoz, hogy eltakarják magukat, kendőt, csadort stb. hordjanak.
Az eltérő szokásoknak legtöbbször kulturális, vallási, társadalmi, éghajlati okuk van, melyeket tudomásul kell vennünk, és tiszteletben kell tartanunk. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor frusztráltak leszünk, és nem tudjuk majd élvezni magát az utazást sem, pedig hihetetlen élményekkel lehet gazdagodni egy-egy út alatt. Ne legyünk tehát szűklátókörűek, ha útra kelünk!
