London másképp - A St. Katharine dokk

Nemrég egyik kedvenc városomban, Londonban jártam. Hogy miért szeretem Londont? Azért, mert színes, mert itt minden megtalálható. Tetszik a nyüzsgés, tetszenek a parkjai, a nyüzsgő utcák, a piros telefonfülkék, a „double deckerek”, azaz az emeletes buszok. London elegáns, hagyományaihoz ragaszkodó, de egyúttal laza és trendi is, egy igazi multikulturális metropolisz, mely programok és látnivalók sokaságát kínálja.

És ha már „letudtuk” a kötelező látnivalókat, akkorra is számtalan, nem szokványos programlehetőség marad. Nekem ezek közül az egyik kedvencem a turisták által kevésbé ismert St. Katharine dokk, mely a Tower bridge-től alig pár percnyi sétára található.

A dokk története több mint 1000 évre nyúlik vissza, amikor Edgar király a X. században a dokk területét, pontosabban 13 hold földet és azzal együtt kereskedelmi jogot is adományozott 13 lovagjának. Magáról a dokk létezéséről 1125-től állnak rendelkezésre bizonyítékok. A XIX. században, az ipari forradalom alatt a Temze fontossága tovább nőtt, ezért a dokkot kibővítették. Századokon keresztül ide érkeztek Európából, Dél-Indiából, Afrikából és a Távol-Keletről a mindenféle luxuscikkekkel megrakott hajók. Volt itt minden, mi szem szájnak ingere, cukor, brandy és rum, drága borokkal teli boroshordók, fűszerek, elefántcsont, márvány, teknőspáncél és parfüm, amiket mind itt raktároztak és értékesítettek. A dokk a II. világháborúban súlyosan megrongálódott, de nem építették újjá, mert a nagyméretű, modern hajókat már nem volt képes kiszolgálni. Mai formáját az 1970-es években egy városfejlesztési rehabilitáció során nyerte el, melyet joggal szoktak sikertörténetként emlegetni.

A dokk ötvözi a középkori kikötő ódon hangulatát és a modern építészet elemeit, amihez hasonlót még sehol sem láttam. Az 1852-ben épült Elefántcsont- házban, melynek óratornya is van, loftlakások, kis üzletek és éttermek kaptak helyet, előtte pedig egy 200 jachtot befogadó kikötő áll, ahol még eredeti cölöpöket is láthatunk. Itt található London egyik legrégibb pubja is, a Dickens Inn, melynek ablakaiban futómuskátli virít.

A dokk rehabilitációja során a tervezők a modern képzőművészetet is felhasználták a régi és az új ötvözésére. A Temze felőli oldalon álló új épület beugróiban egy kortárs művész, Dale Devereux Barker nagyméretű, színes zománcozott panelképei állnak, ezek alkotják az ún. kolostori kerengőt, emlékeztetve arra, hogy hajdanában egy templom és egy kolostor állt itt. Ugyanakkor Paula Haughney a dokk régi köveiből faragta azt néhány modern szobrot, amelyek a dokk területén különböző helyeken találhatók.

A dokk napjainkban is gyakran szolgál társadalmi események színteréül. Minden pénteken 10 órától megrendezésre kerül például a különböző nemzetek ételeit felvonultató piac, ahol a világ minden részéből származó receptek alapján készült leveseket, különböző főtt ételeket, frissensülteket és süteményeket kóstolhatjuk meg elfogadható áron. Mi ugyan nem itt ettünk végül, de majd legközelebb... Igen, legközelebb, mert ha Londonba jövök, biztosan visszatérek.