Eric Werner: A boldog zarándok

Az utazás mellett a másik kedvenc időtöltésem az olvasás. Szívesen olvasok mindenfélét, legyen az akár regény, ismeretterjesztő irodalom, önéletrajz, vagy útleírás.

Eric Werner A boldog zarándok című műve ugyan az utóbbihoz áll a legközelebb, mégsem útikönyv, ugyanis a szerző a boldogság szempontjából vizsgál meg különböző országokat.

Az ötletet ehhez onnan vette, hogy egy holland professzor, akit a boldogságkutatás atyjának tartanak, létrehozta a Boldogság Világadatbankját, mely tartalmazza azt tudást, amit különböző filozófusok és kutatók évszázadok alatt összegyűjtettek a boldogságról.

Az író a nyakába veszi a világot, mert ki akarja deríteni, hogy mi kell a boldogsághoz. Vajon igazak-e a sztereotípiák, és tényleg elegendő a gazdagság vagy a hit? Segít-e az állandó mosoly, a nevetés, és a napsütés? Esetleg egy guru segítségével leszünk boldogok?

Ha elszántuk magunkat, és részesei akarunk lenni ennek a képzeletbeli, boldogságkutató expedíciónak, akkor tartsunk Eric Weinerrel, izgalmas kirándulásban lesz részünk!

Az első állomás Hollandia, ahol a Boldogság Világbankja található. Hollandiát Európa legtoleránsabb országának szokás tartani, mert legális a könnyű drogok használata és a prostitúció. De tényleg boldogok-e itt az emberek? Az író szerint ezektől a dolgoktól biztosan nem, a túlzott szabadság inkább árt, mint használ az ügynek.

Forrás: beautifulplacestovisit.com

 Zarándokunk ezután Svájcba utazik, a gazdag, festői szépségű alpesi országba, melyről azt beszélik, hogy óránkat a vonatok érkezéséhez és indulásához lehetne állítani, és ahol minden,

- néha már irritálóan - tökéletesen működik. Azt is mondják, hogy az emberek itt maguknak valók, sőt egyenesen ridegek. Vajon ez így van-e? Vagy lehetséges, hogy a svájciak nem attól érzik jól magukat, mert tehetősek, hanem attól, hogy közel tudnak kerülni a természethez, a festői hegycsúcsokhoz és az alpesi tavakhoz? 

Forrás: utazz.com 

Ezután a Himalája tetejére, a Bhutáni Királyságba érkezünk, ahol a boldogság a kormányzati irányelvek egyike, mértékegysége pedig a bruttó nemzeti boldogság.

Logikusan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon el lehet-e azt elérni, hogy mindenki boldog legyen? Bizonyára nem, de a cél mindenesetre dicséretes. Az viszont talán előreviszi az ügyet, hogy Bhutánban a buddhista vallás miatt az emberek elfogadják a sorsukat. Számukra az egymás iránti együttérzésnél nincs fontosabb, semmilyen élőlényt nem bántanak, tisztelik a természetet és nem rohannak állandóan. Az ország ellenáll a globalizációnak, itt lett a világon utoljára TV adás. Bhutánban a piac bejáratánál asztrológus ül, és a rendőrségnek az okoz komoly fejtörést, hogy egyes termelők „zugárusításban” akarják eladni a nem teljesen friss árujukat. Az író felmérése szerint a vallásnak van köze a boldogsághoz. 

Forrás: tripwow.tripadvisor.com

Továbblépünk. Katarban azt tudjuk meg, hogy ebben az országban még mindig a törzsi hovatartozás számít a legtöbbet, ami biztonságot is nyújt, de fojtogat is. Az országnak hatalmas gáz- és olajvagyona van, a katari polgároknak semmiért nem kell fizetniük, ingyen van a víz, az áram, az oktatás és az orvosi ellátás is, és nincsenek adók. A helyieknek dolgozni is alig kell, csak a fizetésüket veszik fel. De hiába a mérhetetlen gazdagság és a csillogás, ez önmagában kevés a boldogsághoz, mert egy nemzetnek arra is szüksége van, hogy legyenek hagyományai és saját kultúrája, és az sem hátrány, ha valaki megdolgozik azért, amit kap. Ugye, hogy a munka nemesít?

 Katar fővárosa, Doha Forrás: de.123rf.com

 Ezután ismét egy izgalmas terepre, Izlandba érkezünk, mely a statisztikák szerint a hosszú, hideg és sötét telek ellenére a legboldogabb országok egyike. Szörnyen hangzik, de igaz: a téli hónapokban itt egyáltalán nem kel fel a nap! Én már azt sem érte, hogy lehet ezt egyáltalán elviselni, nemhogy még boldognak is lenni! Igaz, hogy Izlandon sok alkohol csúszik le az emberek torkán, de nem csak ettől érzik jól magukat. Szimpatikus a mentalitásuk, az izlandiak szeretik az országukat, azaz saját magukat. Itt nem szégyen, ha valakinek valami nem sikerül, a többiek felnéznek arra, aki megpróbál valamit. A lakók békések, nem stresszelnek. Szóval van még mit tanulni tőlük.

Reykjavík  Forrás: seattlestravels.comseattlestravels.com

Moldova következik, mely a Föld egyik legboldogtalanabb szeglete. A volt szovjet köztársaság lakói szegények, ráadásul elveszítették gyökereiket és a kultúrájukat is. Moldova lakói valójában románok, de a Szovjetunió felbomlása óta az oroszok azt mondják rájuk, hogy románok, a románok meg azt, hogy oroszok. Ez egy olyan ország, melynek a polgárai arra büszkék, hogy náluk mindig friss a zöldség meg a gyümölcs… Nem túl sok.

Forrás: zachstout.blogspot.com

Visszamegyünk Ázsiába, Thaiföldre, a csinos lányok, a kick-box és mosoly országába. De vajon köztudott-e az, hogy a mosoly a legtöbb esetben csak álca és nem jelent semmit? De ezt persze egy külföldi nem veszi észre. Thaiföld másik jellemzője „a nem kell annyit gondolkodni” mentalitás, szerintük a gondolkodás a boldogság gátja. Az ottaniak életszemlélete a „ne törődj vele”, és az „éld tovább az életed”, ugyanakkor irigylésre méltó az a tulajdonságuk, hogy az esetek többségben meg tudják őrizni a hidegvérüket. Szeretnek szórakozni, nem szívlelik a formalitásokat, és összességében így szegényen is boldogok. Lehet, hogy tényleg nem kellene túl sokat elmélkedni és akkor máris jobban éreznénk magunkat?

Forrás. hatyao.wordpress.com

Ismét Európában vagyunk, nevezetesen Nagy-Britanniában, azon belül Slough-ban, a Londontól egy kőhajításnyira lévő kisvárosban. A városról elöljáróban elég annyit elmondani, hogy a neve „sáros mezőt” jelent. Bármennyire is morbid, de ehhez jön még hozzá az is, hogy 1937-ben egy angol költő, John Betjeman a városról szóló versében a bombákat arra kérte, hogy Slogh-ra essenek. Ezt a város sose heverte ki, ezért 2004-ben a BBC munkatársai a Hivatal című műsorának színhelyéül Slough-t választották ki, azzal a szándékkal, hogy javítsanak a város közhangulatán. A próbálkozás ugyan dicséretesnek mondható, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez sikerült volna. A város, mely mára multikulturális hellyé vált annak összes előnyével és hátrányával, ma is tele van feszültséggel, és sajnos kevés dolgot lehet róla pozitívumként elmondani. Jellegtelenek az épületei, a nem túl tehetős, sőt inkább szegénynek mondható emberek lakótelepeken élnek, magas a bűnözés. Egyetlen előnye, hogy legalább Londonhoz közel van. De lássuk be, ez önmagában véve kevés az üdvösséghez…

Forrás: foundrycourt.sloughcommunity.co.uk

Utolsó előtti állomásunkra érünk, az ellentétekkel teli, misztikus Indiába, a Szilícium-völgybeli Art of Living ashramba. Az ashram egy spirituális központ, ahova el lehet vonulni a világ elől, ha az ember lelki békére vágyik. Az ashramok egy-egy tanítómester, guru köré szerveződnek, jelen esetben ez Sri Ravi Sankhar, azaz népszerűbb nevén Guri-Dzsi birodalma. Kérdés, hogy az ashramban tartott foglalkozások és lelki gyakorlatok közelebb viszik-e a híveket a boldogsághoz? Én személy szerint erről nem vagyok meggyőződve. Nekem sokkal szimpatikusabb volt az a bangalore-i „anti-ashram- ház”, amit egy helyi művész üzemeltet, ahol a vendégek együtt vitatják meg a világ dolgait. Igaz, a boldogság receptjét nekik sem sikerült kitalálni.

Forrás: bargad.org

Utazásunkat az Egyesült Államokban fejezzük be, ami az író számára maga a „home, sweet home”. De ez sem annyira egyszerű, mert a szülőhazán belül is meg kell találni azt a helyet, ami az ember számára valóban az édes otthont jelenti. Miami, a sokak által a földi paradicsommal azonosított hely, ahol már szinte kötelező boldognak lenni, az írónál megbukott a vizsgán.

Forrás: traveleadvice.blogspot.com

 És hogy hol és miként lehetünk boldogok? Szerintem bárhol és bárhogy, mindenki a maga módján. Ha elolvassuk ezt a szellemes könyvet, kicsit biztosan jobban fogjuk érezni magunkat. Higgyék el, megéri!

Konferencia a Balti-tengeren

Életem folyamán sok különböző konferencián vettem már részt, de a legkülönlegesebb konferencia-helyszín eddig, ahol voltam, a Helsinki és Stockholm között menetrend szerint közlekedő Silja Serenade tengerjáró hajó fedélzete volt.

Elhagyjuk Helsinkit

Forrás: shaggyfriends.planet.ee

A Silja Serenade, és a hozzá nagyon hasonló „testvérhajója” a Silja Symphony egy észt hajózási társaság, a Tallink Group tulajdonában vannak, és kizárólag a fent említett útvonalon, egymással szemben közlekednek.

Mindkettő du. 5-kor indul, az egyik Helsinkiből, a másik Stockholmból, és reggel 9 után érnek oda a másik városba. Az érkezésük időpontja azért nem egészen ugyanakkorra esik, mert Finnországban egy órával több van, mint Svédországban. Mindkét hajó lassan halad, kb. 40 km/ óra sebességgel, és az út során csak egyszer kötnek ki, Mariehamn-ban, az Åland-szigetek fővárosában. Az útvonal:

 Forrás: http://tfy.tkk.fi/boat/

A hajón is lehet követni, hogy merre járunk

A 6500 szigetből álló Åland Finnországhoz tartozó, különleges státuszú autonóm terület, mely tagja ugyan az EU-nak, de nem tagja az EU vámuniójának. Ennek következtében adóügyi szempontból nem minősül EU országnak, így az ott kikötő hajókon – bár azok két EU tagország között közlekednek – mégis lehet vámmentesen árusítani. Mondanom sem kell, hogy a komphajók az EU vámuniót megelőző korszakában nem kötöttek ki Mariehamn-ban.

Én azonban a vámoktól eltekintve is szívesen szánnék egy kis időt ennek az északi szigetvilágnak a felderítésére, mert nagyon érdekesnek tűnik földrajzi, történelmi, és politikai szempontokból egyaránt.
A Silja Serenade-ot Finnországban, Turkuban építették, és 1990-ben bocsájtották vízre. Méretei elképesztőek, ötemeletes, több mint 2800 utas és 450 autó szállítására alkalmas, még helikopter leszállóhely is van rajta. 

Forrás:naparome.ru

Forrás:http://www.holidaycheck.com 

A hajó tulajdonképpen egy úszó szálloda, ahol az utasok elszállásolására megközelítően 1000 fürdőszobás, légkondicionált kabin szolgál. Habár a kabinok között vannak egyszerűbben és komfortosabban berendezettebbek is, de az alapvető kényelemnél mindegyik többet biztosít. Emellett a kilátás sem szokványos, érdekes érzés, a „szobából” kipillantva a tenger végtelenségével, mint panorámával szembesülni.      

Folyosó a kabinokkal Forrás: http://www.holidaycheck.de/

Ezt láttuk a kabinból

A tengerjáró fedélzetén szinte lehetetlen unatkozni, mert sokféle kikapcsolódási lehetőség áll az utazóközönség rendelkezésére. Tempózhatunk a SPA részleg uszodájában, majd pihenhetünk a szaunában vagy a gőzkabinok egyikében, de nyáron akár a napozóteraszra is kifekhetünk. Ha netán megéheznénk, akkor választhatunk, hogy melyik étteremben költsük el az ebédünket vagy vacsoránkat, de ha csak egy kávéra, süteményre vagy italra szottyan kedvünk, akkor betérhetünk a kávézók valamelyikébe is. A vásárlás és a divat kedvelői is hódolhatnak szenvedélyüknek, mert a vámmentes üzletek egymás után sorakoznak. Van itt borszaküzlet, parfüméria, és divatárubolt, de vehetünk cipőt, ékszert, ajándékot és kisebb lakberendezési tárgyakat, a szupermarketben pedig minden egyebet is. A vásárlóutcán szinte hömpölyög a tömeg, nagyvárosi korzó-hangulat uralkodik.

Bevallom, hogy a sok csábító szórakozási lehetőség mellett szabályosan ellen kellett állnunk a csábításnak, nehogy elblicceljük a konferenciát, aminek a témája stílszerűen az EU Balti-tengert érintő politikája volt. De mivel eközben a konferenciaterem ablakából a Balti-tengert lehetett látni, ez sem volt egy mindennapi élmény!

Estefelé indul az élet a bárban, ahol egymás után többféle műsorral szórakoztatják a nagyérdemű közönséget. Ott jártunkkor elsőként akár cirkuszfesztiválon is érezhettük volna magunkat, mert több, nagyon színvonalas artistaprodukciót nézhettünk meg, ezt követően pedig hirtelen szinte már Párizsba repítette át nézőit profi táncosaival és színpompás jelmezeivel a Moulin Rouge hangulatát idéző műsor. Aki a vérpezsdítő zenétől és a színes koktéltól megfelelő hangulatba került, ezután késő éjszakáig rophatta a táncparketten, ahol DJ szolgáltatta a talpalávalót, de ha valaki „csak” a szerencséjét akarta próbára tenni, az bemehetett a kaszinóba is Fortunát megidézni.

Forrás:http://brucepeter.blogspot.com/2012/03/silja-symphony.html

 

 

 

A mulatozás után mindenki visszavonult a kabinjába, és várta a másnap reggeli megérkezést Stockholmba.

Befejezésképpen engedtessék meg nekem még egy vallomás. Nekem annyira tetszett ez a rendhagyó utazás, hogy hiába is nézném meg a Titanicot sokadszorra is, az sem tudna elrettenteni attól, hogy alkalom adtán ismét a Silja Serenade vagy a Silja Symphony fedélzetén tegyem meg a két főváros közötti utat. Tengerre fel!

Kik azok a dalitok?

Sajnos a világon mindenütt léteznek olyan hátrányos helyzetű kisebbségi csoportok, akiket a többségi társadalom kivet magából és marginalizál. Ilyenek a Dél-Ázsiában élő dalitok, akiket régebben „untouchable-eknek”, azaz érinthetetleneknek neveztek. Azért hívták őket érinthetetleneknek, mert olyan volt a munkájuk, ami mocsokkal, bűzzel és piszokkal járt együtt. A dalit szó szanszkrit eredetű, azt jelenti, hogy elnyomott, leigázott.  A dalitok nem egy egységes népcsoporthoz tartoznak, több országban is megtalálhatjuk őket, így Indiában, Nepálban, Pakisztánban, Sri Lankában, és Bangladesh-ben is.

A számok sokkolóak, Indiában a lakosság 17%-a tartozik közéjük, ami 170 millió főt jelent, vagyis minden hat indiaiból egy dalit. Arányuk nagyon eltérő a különböző államokon belül, a legtöbben közülük Punjab államban élnek (29 %), Mizoral államban pedig számuk a nullához közelít.

A dalitok kirekesztése a kasztrendszeren alapul, mivel nem tartoznak a négy fő kaszt, a bráhminok, a ksatriják, a vaisják és a súdrák kasztjainak egyikéhez sem, ők kaszton kívülieknek számítanak, de mégis inkább egy „ötödik kasztként”, mint csoportként szokták őket emlegetni.

Az indiai alkotmány ugyan tiltja a hátrányos megkülönböztetést, és bár némi javulás tényleg tapasztalható a helyzetükkel kapcsolatban, vidéken ez még alig érzékelhető. A legtöbben közülük ma is a legpiszkosabb aljamunkákat végzik, mint pl. guberálás, mások utáni takarítás, bőrfeldolgozás, stb., amit a magasabb kasztokhoz tartozók nem akarnak elvégezni. A megkülönböztetésnek kb. 140 formája ismert, pl. nem ehetnek együtt más kasztokhoz tartozókkal, külön ültetik a gyerekeiket az iskolában, nem léphetnek be a falu templomába, csak a nekik kijelölt helyen temethetik el a halottaikat. Írni-olvasni csupán az egyharmaduk tud, alultápláltak, nagyon magas körükben a gyermekhalandóság. A nők helyzete a legrosszabb, a különböző civil szervezetek honlapjain elrettentő történetek sorát olvashatjuk az őket ért méltánytalanságokról, erőszakról, támadásokról.  

Forrás: minorityrights.wordpress.com

Forrás: minorityrights.wordpress.com

 A világon összesen több mint 260 millió dalit ember szenved a diszkriminációtól, kirekesztéstől, hátrányos megkülönböztetéstől.

Végül szeretnék említést tenni Bhimrao Ramji Ambedkarról, a leghíresebb dalitról, attól, aki a legtöbbet tette népéért. Amberdkar ugyan dalitnak született, de apja révén - aki a Brit Indiai Hadseregben szolgált - lehetősége nyílt tanulni, és jogi, antropológusi, történészi valamint közgazdász képesítéseket is szerzett.

1947-1951 között a brit gyarmati uralom utáni első indiai kormány igazságügy minisztere lett, és ő szövegezte és terjesztette elő azt az indiai alkotmányt, mely ma is hatályos, és amely szerint nem léteznek kasztok. Ambedkar egész életében a dalitok emberi jogaiért harcolt és végül arra a felismerésre jutott, hogy maga a hindu vallás, és ezen belül a kasztrendszer az oka a hátrányos megkülönböztetésnek, ezért áttért a buddhista hitre. Tanításai nyomán hindu dalitok százezrei változtatták meg a vallásukat, és vették fel a buddhista hitet, ezért méltán tekinthetik őt az indiai buddhizmus megalakítójának is.  Ambedakar – népszerű nevén Babasaheb – halálának évfordulóján, december 6-án dalitok tömegei zarándokolnak el Mumbaiba, hogy megemlékezzenek a már szinte istenként tisztelt politikusról, aki a dalitok jogainak szentelte egész életét. Ambedkar szobra Delhiben, a Parlament kertjében áll, és jobb kezével a Parlamentre mutat.
Jól gondolja: tennivaló akad még bőven.

Forrás:kanishk007.blogspot.com

Forrás: thesoftcopy.inent kertében 

Néhány honlap, ahol többet is olvashatunk a dalitoktól.

www.dalitnetwork.org

http://www.dalitfoundation.org/

http://www.ncdhr.org.in

http://gepnarancs.hu/2012/01/dalit-dilemma-csak-lassan-valtozik-a-kasztrendszer/

India - Hyderabad

Annak ellenére, hogy Indián belül olyan, turisták millióit vonzó helyeken is jártam, mint Agra, Delhi, Mumbai és Dharamsala, most mégis inkább arról a városról írok, melyet a „leginkább indiainak”, a globalizált világtól a legtávolabb állónak éreztem. Ez a város Hyderabad, India 4. legnagyobb városa, ahol az üzletembereken kívül kevés európai ember fordul meg.

Hyderabad, Andra Pradesh állam fővárosa, Észak- és Dél-India találkozásánál, a Dekkán fennsíkon található, lakóinak száma majdnem 7 millió. A város szinte egybeépült Secundarabad várossal, ezért szokás őket együtt „Twin cities-ként” azaz ikervárosokként emlegetni.

Hyderabad mára információs technológiai központtá nőtte ki magát, de modern ipara ellenére nevezhetnénk a „bangle”, azaz a karkötők és a gyöngyök városának is.

Forrás: cwc.nic.in

Történelmi adatok szerint Indiának ezt a részét időtlen idők óta Golcondának nevezik, ahol a régészek feltárták egy i.e. 500 évvel ezelőtti, a vaskorból származó település maradványit is. Golconda ősi hírnevének másik forrása az itt bányászott drágaköveik sora, pl. egy golkondai bányából származik többek között a világ legrégebbi és talán leghíresebb gyémántja, a Koh-I-Noor gyémánt. A legenda szerint, aki a gyémántot birtokolja, az a világ ura is, ezért azt minden uralkodó meg akarta szerezni. Hosszú, kalandos út és többszöri újracsiszolás után a gyémánt ma a brit koronaékszerek részeként a Towerban található.

Golcondának mozgalmas volt a múltja, az idők folyamán rengeteg különféle nép fordult meg errefelé. Az eltelt évszázadok alatt számos mohamedán dinasztia váltotta errefelé egymást, és ők uralkodtak a hindu többségű lakosság felett. Egy gránithegyen még ma is áll az a XIII. századtól kezdődően a különböző uralkodók által folyamatosan továbbépített erőd, mely a környék védelmét szolgálta. Az építmény elődje sárból készült, a ma látható erődítményt a Qutub Shai család uralkodói építették a XVI. században. Az erőd külső falai 7 km hosszúak, összesen 8 kapuja és 87 bástyája van. A várfalakon belül hajdanában számos palota, templom, és mecset állt, az épület híres volt kiváló akusztikájáról, és volt vízvezetéke is.

Golconda másik jelentős látnivalói a szultánsírok, melyek egy hatalmas kertben találhatók. A Qutub Shai család hét uralkodójának a sírja található itt.

Hyderabad városát, mely Golcondától 11 km-re található, a Qutb Shah dinasztia 5. uralkodója, Muhammad Quli Qutb Shah szultán alapította meg 1591-ben.

Hyderabadban két hivatalos nyelv van, a telugu és az urdu, a „közös” nyelv pedig az angol. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy mindenki tud angolul, mert ez csak azokra igaz, akiknek megadatott a lehetőség, hogy iskolába járjanak. Az „indiai angolt” általában nem könnyű megérteni, hacsak nem az indiai elithez tartozókkal találkoztunk, akik Nagy-Britanniában vagy az USA-ban tanultak, mert ők anyanyelvi szinten beszélnek.

Hyderabad történelméből adódóan az itt lakók 35-40%-a muszlim vallású, és ezzel az aránnyal a város az iszlám fellegvárának számít Indián belül. A muzulmánok nagy száma akkor is észrevehető, ha csak megnézzük a járókelőket, mert a színpompás szárik mellett nagyon sok nőt láthatunk feketébe burkolózva. A vallási különbségek sajnos néha feszültséget keltenek, különösen a vallási ünnepekkor éleződik ki a helyzet.

A többféle vallásnak is köszönhetően Hyderabadban ugyanakkor remekbeszabott építészeti alkotások találhatók, a paloták sora mellett mohamedán uralkodók által épített mecsetek és minaretek társaságában hindu templomok is vannak.

Ezek közül a város legismertebb műemléke a Charminar, mely az iszlám építészet jegyeit viseli magán. A Charminart a város alapítója építtette 1591-ben, annak emlékére, hogy véget ért a pestisjárvány. Az épület négy, egyenként 46 méter magas tornyának mindegyike tulajdonképpen egy-egy díszes minaret, melyeket boltívekkel kapcsoltak össze. Az épületben található egy mecset is.

Forrás: http://en.wikipedia.org

 A Charminar mögötti részén található a Laad Bazár, melyben ma is úgy érezhetjük magunkat, mintha visszamentünk volna a középkorba. Valóságos időutazás a bazárban sétálgatni és betérni egy-egy üzletbe, melyekben minden kapható a vasszögtől a menyasszonyi ruháig. A textilboltokban a vásárlók a földön, párnákon ücsörögve mustrálják a gyönyörű, színpompás selymeket és finom vásznakat, ágytakarókat, a szivárvány minden színében kapható stólákat és sálakat. Indiában egészen más az eladás kultúrája, mint nálunk, itt az összes árut szabályosan az ember lábai elé hordják, szinte lehetetlen nem vásárolni. Alkudni kötelező, a „szertatáshoz” ez is hozzátartozik.

Sok az ékszerbolt is, melyekben aranyat, drága- és féldrágaköveket, igaz- és tenyésztett gyöngyöt, valamint ezüstöt vehetünk. Egészen hihetetlen, hogy a méregdrága ékszereket és gyöngyöket a bazárban, elegánsnak a legnagyobb jóindulattal sem mondható üzletben is megvehetjük, de vannak természetesen csillogó-villogó ékszerboltok is, ahol a betérőt azonnal leültetik, és teával vagy kólával kínálják. Mi is megfordultunk egy ilyenben, ahol a tulajdonos enyhe unszolásának engedve kólát szürcsölgetve hosszasan próbálgattuk a forintra átszámítva milliós értékű nyakékeket és a kézzel készített arany ékszereket, az üzletkötés azonban – mondanom sem kell - objektív okok miatt elmaradt.

Nem kell viszont milliomosnak lennünk ahhoz, hogy szert tegyünk néhány tipikus hyderabadi karkötőre, azaz bangle-ra, amikből van minden mennyiségben, az összes létező színárnyalatban, különböző méretekben. Ennyi karkötő láttán az embernek az az érzése támad, hogy a világ összes lányát és asszonyát fel lehetne velük ékszerezni. Alkudni persze ezekre is kell, mert itt is igaz az az állítás, hogy a külföldieket nagyon „le akarják venni”.

olcsó gyöngyök Hyderabadból

ezüst ékszerek

Ha már meguntuk a shoppingolást, megéri a város többi nevezetességét is megtekinteni.

A Charminarhoz és a bazárhoz összesen pár perc járásra van a Mecca Masjid, ami India egyik legrégebbi és legnagyobb mecsete, ahová 10 000 imádkozó fér be egyszerre. A mecset építése 1814-ben kezdődött és 1694-ben készült el. Érdekessége, hogy a központi boltívet az iszlám legszentebb helyéről, Mekkából származó kövekből építették fel, ezért hívják a mecsetet Mecca Masjidnak.

Forrás: panoramio.com

 Forrás: happyindia.in

http://hyderabadadvisor.com/mecca-masjid/

 A városban több pazar palota is található, ezek közül a Chowmahalla Palace talán a leghíresebb. Az épületet, mely a királyi vendégek szálláshelyéül szolgált, Asaf Jahl, a Nizam dinasztiához tartozó uralkodó építtette kb. 200 évvel ezelőtt.

Forrás: http://www.panoramio.com/photo/18081144

Forrás:itraveldeals.in

Forrás:raowords.wordpress.com

Forrás:kunal.wordpress.com

Forrás:kunal.wordpress.com

Hyderabad ugyan egy 500 éves város, számomra azonban a látnivalók közül az egyik legérdekesebb mégis az a hófehér márvány hindu templom volt, melyet csak 1974-ben szenteltek fel. A Birla Alapítvány építtetett Venkateshwara isten tiszteletére, akit Vishnu isten utolsó inkarnációjának tartanak. A Birla Alapítvány több templomot is építtetett az országban, mindegyik neve Birla Mandir Temple. A templom-együttes gyönyörű és hatalmas, India északi és déli építészetére jellemző stílusait ötvözi, a szabadtéri részeiről gyönyörű kilátás nyílik a Musi folyóra. Mivel a templomból hiányoznak az istentisztelet kellékei, a csengők, az inkább meditációs célt szolgál.

Forrás: http://en.wikipedia.org

Forrás: en.wikipedia.org

A városnak van egy múzeuma is, és a felsoroltakon kívül más érdekességeket is találhatunk. Ilyenek pl. a mesterséges tavak, melyek arra szolgálnak, hogy télen „szállást” nyújtsanak a vándormadaraknak.

Forrás: www.iguide.travel.com

 Hyderabad számomra azonban az 500 éves történelmén és a különleges látnivalóin kívül is nagyon sok tanulsággal szolgált, mert itt szembesültem először azzal, hogy milyen fontos az, hogy a különböző kultúrákban élők képesek legyenek egymást tiszteletben tartani és békében élni egymás mellett.