2011. december 30., péntek

Belga csoki


Gombóc Artúr biztosan jól érezné magát Belgiumban, ahol az ember lépten-nyomon csokiboltba ütközik. A több mint 200 kisebb és nagyobb belga csokoládégyártó cég üzleteiben megtalálható minden, ami a csokival kapcsolatos: van itt csilis étcsoki, japán zöldteás és levendulás tejcsoki, piros, szív alakú, szögletes és kerek praliné mindenféle ízben, omega-3 zsírsavban gazdag csokoládé, sárgarépás étcsoki, számtalan trüffel és még hosszasan sorolhatnám.  Az ország csokoládé termelése meghaladja az évi 172 000 tonnát!
A legismertebb csokiboltokat a ruházati cikkeket, cipőt, ékszert és illatszereket árusító fényűző üzletek társaságában találjuk meg − jelentős részük maguk is a megtestesült luxus képviselői. Nem meglepő, hogy az áraik is csillagászatiak. A Wittamer cég csokoládés trüffeljének kilóját például 74 EUR-ért mérik, de a Neuhaus pralinék kilónkénti ára is 50 EUR felett van. Vannak azonban szerényebb csokoládé szaküzletek is, amik általában egy-egy kisebb márka termékeit árusítják, olcsónak azonban ezek sem mondhatók. Az ára ellenére a belga csoki az egész világon fogalommá vált, az ismertebb cégek üzletei New York-tól Tokióig mindenütt megtalálhatók.
Míg a csoki története egészen a majákig, i.sz. 600-ig vezethető vissza, a belga csokié az 1830-as években kezdődött, amikor több belga csokoládémanufaktúra kezdte meg működését. Ezek közül ma is létezik még pl. a Meurisse.
1857-től kezdődően a svájci Jean Neuhaus és sógora, aki gyógyszerész volt, patikát nyitottak Brüsszel szívében, ahol a gyógyszerek és hús mellett csokoládét is árusítani kezdtek.
1883-ban a svájci Charles Neuhaus Brüsszelben megalapította a ma is sokak által ismert és kedvelt Côte d'Or márkát, mely napjainkban inkább a hagyományos csokikra „szakosodott”, melyek szinte minden belga élelmiszerboltban megtalálhatók. Tulajdonosa ma a Kraftfoods nevű multicég.
 
 

A belga csokigyártás 1885-től lendült fel igazán, amikor Belgium gyarmatosította Kongót, és ezzel szert tett Kongó hatalmas kakaóbab-ültetvényeire is.
Az igazi áttörést azonban az 1902. év hozta, amikor Jean Neuhaus kifejlesztette a pralinét. Neuhaus a fent említett patika helyén boltot nyitott, ami ma is az eredeti helyén, a méltán híres és gyönyörű Galerie de la Reine-ben, azaz a Királynői Galériában található. Az idelátogatók a luxuspralinék birodalmába érkeznek, a csillogó üvegpultok mögött található pralinék minden egyes darabja mind kulináris, mind esztétikai értelemben egy-egy műalkotás.
 


 A Királyi Galériában továbbhaladva megérkezünk a Corné Port-Royal üzletébe. A márkát Maurice Corné alapította 1932-ben. Csokoládéit ma is a régi receptek szerint készítik, változatlan formában.  Csakis a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgoznak, és garanciát vállalnak arra, hogy nem használnak sem génmódosított alapanyagokat, és a kakaóvajon kívül semmilyen más növényi zsiradékot. A pralinékat a mai napig kézzel díszítik. Az előre csomagolt termékeik is minden igényt kielégítenek, design dobozokban kínálják magukat. Míg a Neuhaus termékeit csak a márkaboltokban lehet megvenni, a Corné Port-Royal táblás csokoládéit a Carrefour hipermarketekben is árusítják. Ezek nem is kirívóan drágák, 1,50 EUR-ba kerül egy 90 grammos tábla.

 
 A galériában található a Godiva egyik boltja is, mely 1926 óta gyártja pralinéit, a különböző trüffeleket és csokoládékat, kekszeket, jégkrémeket, sőt, likőröket is. A Godiva jellegzetes csomagolása az aranyszínű doboz, a „Gold Ballotin”, ami magyarul elegáns csokoládédobozt jelent. A cég minden nagyobb ünnepre alkalmi, limitált számú különleges csomagolású csokoládékat is készít. A Godivának a világ legkülönbözőbb pontjain összesen 450 üzlete van. A belgák nagy bánatára a cég 2007 óta már török tulajdonban van. 
 


 A kedvenc trüffelemet, melyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, azonban mégsem a fent említett „csokoládé nagyhatalmak” árusítják. A Wittamer márkájú csokoládékülönlegességekhez szintén a Galéria egyik üzletében lehet hozzájutni. A szóban forgó bolt polcain különböző luxuscsokoládé-márkák pralinéi és csokoládéi csalogatják befelé a gyanútlanul arra lófrálókat, akik a Grand Place-on elfogyasztott 3 sör áráért maguk is megtapasztalhatják, hogy milyen is a „csokoládék Bentely-je”. Ha időközben esetleg függővé válnánk, a trüffelhez a cég saját márkaboltjában, a Grand Sablonon is hozzájuthatunk.


 
 A Sablon téren található a belga luxuscsokoládék legdizájnosabbika, Pierre Marcolini üzlete is. A márkanévadó és a márka – a fent taglalt klasszikusokkal ellentétben – a mai kor szülötte, első üzletét 1993-ban nyitotta meg Párizsban, majd két évvel később Brüsszelben is bemutatkozott. Csokoládékreációnak megalkotásai során azt vallja, hogy „a kevesebb több”, csokoládéi ennek megfelelően a minimál design jegyében készülnek. Minden pralinéjának súlya 7 gramm, ebbe a 7 grammba próbál meg minél intenzívebb ízvilágot belecsempészni.
Visszafogottan elegáns üzletében a csokik és trüffelek mellett kaphatók még gyümölcszselék, különféle kekszek, gyönyörű kinézetű sütemények, köztük a manapság divatos makaron is. A Marcolini-csokikkal kapcsolatos egyetlen zavaró körülmény az, hogy annyira szépek, hogy az ember sajnálja megenni őket. 

Forrás: www.marcolini.com
Forrás: http://universecityblog.wordpress.com/2011/05/09/a-tourists-guide-to-belgian-chocolate
Forrás: http://myyearstartedtuesdaynight.blogspot.com/2011/02/macarons-and-chocolate.html



Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Macarons,_Pierre_Marcolini,_April_2011.jpg
Ha nem szeretnénk ennyire a pénztárcánkba nyúlni, a „pisilő kisfiú szobor szuvenír” helyett azonban mégis az autentikus belga csokoládé mellett döntünk, akkor bármelyik szupermarketben beszerezhetjük a fentebb már említett Côte d'Or csokoládékat, és a csokoládészeletekre szakosodott Galler márka termékeit. A Galler-csokik számtalan ízben készülnek és pralinéi is méltán híresek. Az én személyes kedvenc Galler termékem azonban a Macskanyelv, ami nagyon különbözik az általunk ismerttől. Nem tudunk melléfogni az egyéb belga csokimárkákkal sem. A New Tree, a Dolfin és a Café-tasse csokoládéi nem kaphatók minden élelmiszerboltban, de ha ezek valamelyikével találjuk szemben magunkat, engedjünk a csábításnak és vegyünk néhány táblával, nem fognak csalódást okozni.
 


Forrás: iarethefoodsnob.wordpress.co
Végezetül a Leonidas pralinékról ejtenék még pár szót, mely az ár-értékarányt tekintve az egyik legjobb választás. A Leonidas üzletei a város sok pontján megtalálhatók. Kérhetünk előre csomagolt dobozt, melyben mindenféle praliné van, de magunk is kiválaszthatjuk, hogy mi kerüljön a 250, az 500, a 750 vagy az 1000 grammos díszdobozba. Annak ellenére, hogy egy középkategóriás csokoládéról van szó, a fél kiló Leonidas praliné ára csak 10 EUR körül van.  

Ha pedig a csokik súlya alatt a vállunk már majd’ leszakad, a csokiportya fáradalmainak kiheverésére javaslom, hogy térjünk be egy sörözőbe, ahol hozzá is foghatunk a belga sörök tanulmányozásához, mivel azok is megérnek egy misét.

3 megjegyzés:

  1. Huh, nagyon szuper összefoglalás és történeti ismertető. :) A csokik tényleg nagyon szépek és biztosan nagyon finomak is. Beköltöznék egy-egy ilyen üzletbe, csak legyen a közelben konditerem ledolgozni a sok kalóriát :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon alapos munka! Látszik hogy első kézből (?) való tapasztalatokon alapul. ;)

    VálaszTörlés
  3. Jo estet kivanok!szeretnek erdeklodni hohy melyik csokit tetszik ajanlani krembe,es torta ontetnek.Koszonom valaszat.es lehet -e on line vasarolni?

    VálaszTörlés