Gombóc Artúr biztosan jól érezné
magát Belgiumban, ahol az ember lépten-nyomon csokiboltba ütközik. A több mint
200 kisebb és nagyobb belga csokoládégyártó cég üzleteiben megtalálható minden,
ami a csokival kapcsolatos: van itt csilis étcsoki, japán zöldteás és
levendulás tejcsoki, piros, szív alakú, szögletes és kerek praliné mindenféle
ízben, omega-3 zsírsavban gazdag csokoládé, sárgarépás étcsoki, számtalan trüffel
és még hosszasan sorolhatnám. Az ország
csokoládé termelése meghaladja az évi 172 000 tonnát!
A legismertebb csokiboltokat a
ruházati cikkeket, cipőt, ékszert és illatszereket árusító fényűző üzletek
társaságában találjuk meg − jelentős részük maguk is a megtestesült luxus
képviselői. Nem meglepő, hogy az áraik is csillagászatiak. A Wittamer cég
csokoládés trüffeljének kilóját például 74 EUR-ért mérik, de a Neuhaus pralinék
kilónkénti ára is 50 EUR felett van. Vannak azonban szerényebb csokoládé
szaküzletek is, amik általában egy-egy kisebb márka termékeit árusítják, olcsónak
azonban ezek sem mondhatók. Az ára ellenére a belga csoki az egész világon
fogalommá vált, az ismertebb cégek üzletei New York-tól Tokióig mindenütt
megtalálhatók.
Míg a csoki története egészen a
majákig, i.sz. 600-ig vezethető vissza, a belga csokié az 1830-as években kezdődött,
amikor több belga csokoládémanufaktúra kezdte meg működését. Ezek közül ma is
létezik még pl. a Meurisse.
1857-től kezdődően a svájci Jean
Neuhaus és sógora, aki gyógyszerész volt, patikát nyitottak Brüsszel szívében,
ahol a gyógyszerek és hús mellett csokoládét is árusítani kezdtek.
1883-ban a svájci Charles Neuhaus
Brüsszelben megalapította a ma is sokak által ismert és kedvelt Côte d'Or
márkát, mely napjainkban inkább a hagyományos csokikra „szakosodott”, melyek
szinte minden belga élelmiszerboltban megtalálhatók. Tulajdonosa ma a
Kraftfoods nevű multicég.
A belga csokigyártás 1885-től
lendült fel igazán, amikor Belgium gyarmatosította Kongót, és ezzel szert tett
Kongó hatalmas kakaóbab-ültetvényeire is.
Az igazi áttörést azonban az
1902. év hozta, amikor Jean Neuhaus kifejlesztette a pralinét. Neuhaus a fent
említett patika helyén boltot nyitott, ami ma is az eredeti helyén, a méltán híres
és gyönyörű Galerie de la Reine-ben, azaz a Királynői Galériában található. Az idelátogatók
a luxuspralinék birodalmába érkeznek, a csillogó üvegpultok mögött található
pralinék minden egyes darabja mind kulináris, mind esztétikai értelemben egy-egy
műalkotás.
A Királyi Galériában
továbbhaladva megérkezünk a Corné Port-Royal üzletébe. A márkát Maurice Corné
alapította 1932-ben. Csokoládéit ma is a régi receptek szerint készítik,
változatlan formában. Csakis a legjobb minőségű
alapanyagokkal dolgoznak, és garanciát vállalnak arra, hogy nem használnak sem génmódosított
alapanyagokat, és a kakaóvajon kívül semmilyen más növényi zsiradékot. A
pralinékat a mai napig kézzel díszítik. Az előre csomagolt termékeik is minden
igényt kielégítenek, design dobozokban kínálják magukat. Míg a Neuhaus
termékeit csak a márkaboltokban lehet megvenni, a Corné Port-Royal táblás
csokoládéit a Carrefour hipermarketekben is árusítják. Ezek nem is kirívóan
drágák, 1,50 EUR-ba kerül egy 90 grammos tábla.
A kedvenc trüffelemet, melyről
csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, azonban mégsem a fent említett
„csokoládé nagyhatalmak” árusítják. A Wittamer márkájú
csokoládékülönlegességekhez szintén a Galéria egyik üzletében lehet hozzájutni.
A szóban forgó bolt polcain különböző luxuscsokoládé-márkák pralinéi és
csokoládéi csalogatják befelé a gyanútlanul arra lófrálókat, akik a Grand
Place-on elfogyasztott 3 sör áráért maguk is megtapasztalhatják, hogy milyen is
a „csokoládék Bentely-je”. Ha időközben esetleg függővé válnánk, a trüffelhez a
cég saját márkaboltjában, a Grand Sablonon is hozzájuthatunk.
A Sablon téren található a belga
luxuscsokoládék legdizájnosabbika, Pierre Marcolini üzlete is. A márkanévadó és
a márka – a fent taglalt klasszikusokkal ellentétben – a mai kor szülötte, első
üzletét 1993-ban nyitotta meg Párizsban, majd két évvel később Brüsszelben is
bemutatkozott. Csokoládékreációnak megalkotásai során azt vallja, hogy „a
kevesebb több”, csokoládéi ennek megfelelően a minimál design jegyében
készülnek. Minden pralinéjának súlya 7 gramm, ebbe a 7 grammba próbál meg minél
intenzívebb ízvilágot belecsempészni.
Visszafogottan elegáns üzletében a csokik és trüffelek mellett kaphatók még gyümölcszselék, különféle kekszek, gyönyörű kinézetű sütemények, köztük a manapság divatos makaron is. A Marcolini-csokikkal kapcsolatos egyetlen zavaró körülmény az, hogy annyira szépek, hogy az ember sajnálja megenni őket.
Visszafogottan elegáns üzletében a csokik és trüffelek mellett kaphatók még gyümölcszselék, különféle kekszek, gyönyörű kinézetű sütemények, köztük a manapság divatos makaron is. A Marcolini-csokikkal kapcsolatos egyetlen zavaró körülmény az, hogy annyira szépek, hogy az ember sajnálja megenni őket.
 | |||||||
Forrás: www.marcolini.com
|
 |
| Forrás: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Macarons,_Pierre_Marcolini,_April_2011.jpg |
 |
| Forrás: iarethefoodsnob.wordpress.co |
Végezetül a Leonidas pralinékról ejtenék
még pár szót, mely az ár-értékarányt tekintve az egyik legjobb választás. A
Leonidas üzletei a város sok pontján megtalálhatók. Kérhetünk előre csomagolt
dobozt, melyben mindenféle praliné van, de magunk is kiválaszthatjuk, hogy mi kerüljön
a 250, az 500, a 750 vagy az 1000 grammos díszdobozba. Annak ellenére, hogy egy
középkategóriás csokoládéról van szó, a fél kiló Leonidas praliné ára csak 10
EUR körül van.
Ha pedig a csokik súlya alatt a
vállunk már majd’ leszakad, a csokiportya fáradalmainak kiheverésére javaslom,
hogy térjünk be egy sörözőbe, ahol hozzá is foghatunk a belga sörök
tanulmányozásához, mivel azok is megérnek egy misét.
